1.- CE GRINCEMENT. Quand le mal nous entoure, il provoque en nous un gémissement, un brisement de voix, un ay… mais le mal a son propre son quand il nous blesse, c’est le grincement de l’existence, ce bruit strident qui sonne faux dans l’ensemble de la vie. Nous ne sommes pas faits pour le mal comme nos oreilles ne peuvent pas résister à ce bruit désagréable, qui n’a pas d’harmonie, qui persiste. Il y a une démesure dans le mal, un excès, qui nous fait tomber ou penser qu’il a le dernier mot, mais nous nous trompons précisément là parce que ni lui n’a le dernier mot ni le mystère du mal ne prévaut en cette vie. L’expérience de nous tous est que face au mal nous pourrions constater la présence du bien. De tant de bien ! Peut-être la question plus profonde que nous devrions nous poser ne devrait-elle pas être « pour quoi le mal ? » mais « pour quoi le bien ? » et nous mettre face au Bien pour le déclarer ouvertement présent dans le monde, dans notre entourage, pour le reconnaitre, pour vérifier son évidence ou admettre nous aussi, notre incapacité à sortir de ce qui nous retient quotidiennement et servir le bien qui n’est pas salué. 2.- A QUI NOUS DEVONS TANT DE BIEN? « La dimension du mal se mesure par le pouvoir de son antidote » L’antidote contre le mal ne sera rien d’autre que l’INNOCENCE , celle de l’Enfant et celle de l’Homme qui mourra sur la Croix, ainsi le mal sera assumé par celui qui ne le commet pas, qui es seulement Bonté. Ce sera pour le même mal un défi insupportable parce que l’Innocent, celui qui ne fait pas le mal, celui qui ne répondra jamais au mal par le mal a , cependant, dans son innocence, la force définitive contre lui. Tant de bien comme il y a dans le monde nous le devons non pas à une innocence quelconque mais à un AMOUR INNOCENT. Dieu, qui a entendu notre clameur , et qui s’est fait présent, comme il a fait depuis les temps anciens avec un amour de miséricorde et de tendresse, a un pouvoir contre le mal qui nous afflige mais son pouvoir passe par la vérité la plus radicale : la sienne propre, sa propre innocence qui assume notre douleur et notre souffrance L’Incarnation est l’étreinte de Dieu à notre condition humaine qui soufre l’aiguillon du mal mais elle est aussi le coup mortel au mal: l’Innocence du Dieu fait homme pour nous sauver sera l’aiguillon contre le mal. 3.- A QUI DEVONS NOUS TANT DE BIEN Nous adorons donc, Celui auquel nous devons tant de bien, Celui qui s’est fait présent quand nous n’avions pas de protecteur, Celui qui a assumé notre faute ou notre faible condition jusqu’à être couché dans une crèche, Celui qui ne peut nous faire aucun mal parce qu’il se présente sans défense, enveloppé de langes, nouveau-né, dans les bras de Marie, sa Mère, et de Saint Joseph. Notre monde, sans fautes ni pardon (excuses) ou, au contraire, préoccupé par la faute sans défenseur ou la faute comme châtiment éternel et lacérant, désire cette libération, celle qui nous arrive par l’innocence de Jésus, aujourd’hui Enfant de Bethléem. Notre monde en tension constante par les forces en conflit qui nous divisent et qui invalident nos souhaits de réconciliation et de pardon a, dans l’Innocence Divina du nouveau-né, le Chemin Saint sur lequel cheminer jusqu’à parvenir à la Paix. Notre monde attaqué par l’angoisse, le désespoir, la solitude et l’égoïsme, ne sera sauvé que par cette Innocence amante qui restaure la Beauté première du dessein divin sur la Création. Seulement l’Innocent peut donner le pardon et parvenir à la réconciliation définitive parce que seulement celui qui n’a pas de faute peut pardonner le coupable. Pour cela, en Lui, en Jésus seul, est notre espérance de pardon, réconciliation et paix. Devant Celui à Qui nous devons tant de bien, comme tous nous l’expérimentons tout au long de nos journées, tout au long de notre vie, nous voulons nous prosterner rendant grâces, bénissant son Nom, le louant sans cesse, l’adorant. Devant Lui nous voudrions apprendre de son Innocence et nous voudrions nous accrocher à Elle pour être sauvés par l’étreinte de sa Bonté sans limites. Nous souhaiterions qu’une vague d’amour véritable s’étende sur notre monde, qu’elle commence au plus secret de notre cœur et qu’elle recouvre la face de la terre jusqu’à rendre possible une nouvelle naissance, une nouveauté dans l’Amour et la Bonté que nous apporte celui qui ne fait de mal à personne. Que nos souhaits brûlent auprès de ce Foyer d’Amour innocent et que soient ramollis les rochers endurcis de nos cœurs, de nos relations humaines, de notre structures sociales, pour que soit finie la vague du mal et qu’elle soit vaincue par le Vent, la Brise suave du Bien que Jésus de Nazareth a apporté sur la terre. Joyeux Noël !!! Sœurs Augustines, OSA Monastère de la Conversion, Sotillo de l’Adrada (Ávila), Espagne Monastère de l’Incarnation, Pueblo Libre (Lima), Pérou [1] Adolphe Gesché dans son œuvre Dieu pour penser, parle d’un excès dans l’expérience du mal qui justifie la relation que celui-ci garde avec Dieu. [2] [2] Pavel Evdokimov, L’amour fou de Dieu [3] Le terme innocence se réfère à l’absence ou l’exonération de faute ou coulpe. Dans le terrain juridique, l’innocence est l’état de qui n’a pas été déclaré coupable. Deux mots grecs, ákatos « sans mal » et ádolos, «sans tromperie», expriment la signification du terme latin, innocens «incapable de faire du mal». Ákakos es celui qui n’a pas de malice et pour tant ne trompe pas. [4] Cf Ex 6,5. [5] « Où est Dieu? » Elie Wiesel dans sa Trilogie de la Nuit, a répondu avec la plus paradoxale de réponses: « Il est là dans l’homme que l’on est en train de pendre ». Projet communautaire pour 2018: EGLISE DE LA RÉCONCILIATION Aidez-nous à la construire : 1º Avec votre prière. Elle est le fondement de cette œuvre. 2º Avec un don. Qu’il soit grand ou petit, votre apport à ce projet et le peu de beaucoup fera possible l’Eglise de tous. 
1.- That screech. When evil encloses us, it makes us groan, it breaks our voice, we complain… But evil has its own sound when it hurts us, it’s the screech of existence, the strident sound that is out of tune in life as a whole. We are not made for evil the same way our ears cannot bare that unpleasant sound, unharmonious, long-lasting. There’s a disproportion when it comes to evil, an excess, that makes us fall or think that it has the last word, but we are mistaken there precisely because neither does it have the last word nor does the mystery of evil prevail in this life.
The experience we all share is that against evil we could verify the presence of goodness. Of so much goodness! Maybe the most profound question we should ask ourselves is not “Why evil?” but rather “Why goodness?” And bet on good in order to openly declare it present in the world, around us, so as to recognize it, to prove its evidence or, for us to admit as well, our inability to leave what abducts our life daily and pay attention to that goodness that is there and is not greeted. 2. Who do we owe so much goodness to? “The extent of evil is measures by the power of its antidote”. The antidote against evil won’t be another but INNOCENCE, that of the Child and of the Man who will die on the Cross and this way, evil will be assumed by He who does not commit evil, who is only Goodness. It will be for evil itself an unbearable challenge because the Innocent, he who does no harm, he who will never answer back to evil with evil, never the less, has in his innocence the definite strength against it. We owe so much goodness as there is in the world not to any innocence, but to an INNOCENT LOVE. God, who has heard our cry, and has made himself present, like he did from the beginning with a love of mercy and tenderness, has a power against the afflicting evil but his power passes through the most radical truth: his own, his own innocence that assumes our pain and our suffering. Incarnation is God’s hug to our human condition that suffers the stinger of evil but it’s also the mortal strike to evil: the Innocence of the God made man to save us will be the stinger against evil. 3. To whom we owe so much goodness. We adore, there for, He to whom we owe so much goodness, He who made himself present when we had no one to protect us, he who assumed our guilt or our feeble condition up to the point of laying in a manger, He who can do us no harm because He presents himself unarmed, wrapped in swaddling clothes, new born, in the arms of Mary, his Mother, and of Joseph. Our world, with no guilts and with no apologies or, on the contrary troubled by guilt with no defendant or the guilt as an eternal and lacerating punishment, longs for this freedom, the one that we receive from Jesus’ innocence, today a Baby in Bethlehem. Our world in constant tension due to the forces that collide up to the point of causing division among us, that void our longing for reconciliation and forgiveness, has in the devine Innocence of the New Born the Saint Way along which to transit until peace is achieved. Our world, attacked by anguish, despair, loneliness and selfishness, will only be saved by this loving Innocence that restores the first Beauty of the devine plan for Creation. Only the Innocent one can give forgiveness and achieve the definite reconciliation because only He who is not guilty can forgive the guilty one. That is why, in Him, in Jesus, lies our hope for forgiveness, reconciliation and peace. Before He to whom we owe such goodness as we all experiment throughout the day, throughout our life, we want to prostrate giving thanks, blessing his Name worshipping with no truce, adoring Him. Before Him we want to learn of his Innocence and we want to hold on to It in order to be saved by the hug of his limitless goodness. If only a wave of true love would extent itself through our world, if it started in the secret of our heart and were covering the face of the earth until a new birth were made possible, a novelty in love and the goodness that He who does no harm to anyone brings to us. May our desires burn next to this Bonfire of innocent Love and the hard rocks of our heart soften, of our human relationships, of our social structures, so that the wave of evil may come to an end and be defeated by the Wind, the soft Breeze of Goodness that Jesus of Nazaret brought to Earth. Merry Christmas 2017! Augustinian Sisters, OSA Monasterio de la Conversión, Sotillo de la Adrada (Ávila), España Monasterio de la Encarnación, Pueblo Libre (Lima), Perú
1.- SIVÍTÁS. Amikor körülvesz bennünket a rossz, sóhajt fakaszt bennünk, elhaló kiáltást, panaszt, jajt... de a rossznak magának is van hangja: amikor megsebez bennünket, sivít a lelkünk. E harsány zaj hamisan hangzik az élet összhangjában. Nem a rosszra vagyunk teremtve, fülünk nem viseli el ezt a kellemetlen, diszharmónikus, kitaró zajt. Van a rosszban valami túláradó, mértéktelen, amiért azt hisszük, övé az utolsó szó. Tévedünk: nem az övé az utolsó szó, s nem is győzedelmeskedik az életben a rossz titka.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy a rosszal szemben a jó is jelen van. Annyi jó van a világban! Talán a legalapvetőbb kérdés, amit fel kell tennünk nem az, hogy Miért a rossz?, hanem hogy Miért a jó? Le kell tennünk a voksunkat a Jó mellett, nyíltan meg kell vallanunk jelenlétét körülöttünk és a világban, hogy felismerjük és egyértelműen igazoljuk. Be kell vallanunk, ha nem vagyunk képesek túllépni a hétköznapi élet fogságán és nem tudjuk felfedezni a jelenvaló jót. 2.- KITŐL KAPTUNK ENNYI JÓT? A rosszat nem a hatalma erejével kell mérni, hanem az ellenszer nagyságával. (Evdokimov) A rossz ellenszere nem más, mint az ÁRTATLANSÁG. A Gyermek és a kereszthalált szenvedő Emberfia ártatlansága, aki magára veszi a rosszat, amit nem követett el ő, aki csupa Jóság. A Rossz számára ez elviselhetetlen kihívás, mert az Ártatlan, aki nem bánt, aki soha nem fizet rosszal a rosszért, magában hordozza a végső erősséget a rossz ellen. A világban lévő számtalan jót nem akármilyen ártatlanságnak köszönhetjük, hanem az ÁRTATLAN SZERETETnek. Isten meghallotta kiáltásunkat és megjelent, irgalmas és gyengéd szeretettel, ahogy ősidők óta. Hatalma van a bennünket gyötrő rossz ellen, de hatalma a gyökeres igazságon át mutatkozik meg: a maga ártatlanságán keresztül magára veszi fájdalmunkat és szenvedésünket. A Megtestesüléssel Isten átöleli a rossz által megsebzett emberi létet, de ugyanakkor halálos döfést mér a rosszra. Isten Ártatlansága megváltásunkra emberré lett, ő a rossz ellei fullánk. 3.- AKITŐL ENNYI JÓT KAPTUNK. Azt imádjuk tehát, Akitől annyi jót kaptunk; aki mikor védtelenek voltunk, megjelent; aki magára vette bűneinket és gyengeségünket és jászolban feküdt; aki nem árthat nekünk, mert mozdulatlan, pólyába takarva fekszik Anyja, Mária és József karján. Bűn és bocsánat nélküli - vagy inkább bűn által sújtott és védtelen, a bűn örök és sebző terhe alatt szenvedő - világunk erre a betlehemi Gyermek Jézus ártatlanságából fakadó szabadításra vágyik. Világunk ellentétes erők állandó feszültségében él, végül megoszt bennünket és elerőtleníti kiengesztelődés és megbocsájtás iránti vágyunkat. Az Újszülött Isteni Ártatlanság a Békéhez vezető Szent Út a számára. Világunkat a szorongás, a kilátástalanság, a magány és az önzés sújtja, s csak ez a szerető Ártatlanság válthatja meg, mely visszaállítja a Teremtés eredeti, Isten által elgondolt szépségét. Egyedül az Ártatlan adhat bocsánatot és valósíthatja meg a végső kiengesztelődést, mert csak az tud megbocsájtani a bűnösnek, aki bűntelen. Ezért Őbenne, Jézusban van bocsánatunk, kiengesztelődésünk és békénk reménye. Az előtt, akitől ennyi jót kapunk, egész napunk, egész életünk során - Ő előtte borulunk le hálát adva, dícsérve és szüntelenül áldva Nevét, imádva Őt. Előtte állva akarunk ártatlanságot tanulni tőle; megragadnánk ártatlanságát, hogy a határtalan Jóság ölelése megváltson bennünket. Szeretnénk, ha világunkon végigsöpörne az igaz szeretet hulláma - kezdve a szívünk legrejtettebb zugában - s betöltené a föld színét, hogy lehetővé tegyen ay újbóli születést, a Szeretet és a Jóság újdonságát. Ezt hozza el számunkra Ő, aki senkinek sem árt. Együtt lobbanjék lángra e vágyunk az ártatlan Szeretet tüzén, lágyítsa meg szívünk, emberi kapcsolatanik, társadalmi szervezeteink kemény kőszikláját, hogy elcsituljék a rossz hullámverése, s legyőzze a Jó csendes szele, fuvallata, amit a názáreti Jézus hoz el a földre! Áldott Karácsonyt! Ágostonos Nővérek, OSA Megtérés Közösség, Sotillo de la Adrada (Ávila), Spanyolország Megtestesülés Monostor, Pueblo Libre (Lima), Perú Köyösségünk szándéka 2018-ra: a KIENGESZTELŐDÉS TEMPLOMa Segíts, hogy felépíthessük: 1. Imádsággal, mert ennek a műnek ez az alapja. 2. Adománnyal. Ha csekély is, ez a te hozzájárulásod az építéshez. Sokak kis adományából megvalósulhat a templom. Boldog karácsonyt!
1.- DIESER UNERTRÄGLICHE LAUT. Wenn das Böse uns umgibt, löst es in uns ein Stöhnen aus, einen Bruch in der Stimme, ein Klagen, einen Wehlaut ... aber das Böse hat seinen eigenen Klang, wenn es uns verwundet, es ist der unerträgliche Laut der Existenz, das Schrille, das sich nicht in die Gesamtmelodie des Lebens einfügt. Wir sind nicht für das Böse gemacht, wie auch unser Gehör dieses unangenehme, unharmonische, nachhaltige Geräusch nicht ertragen kann. Im Bösen gibt es eine Unmäßigkeit, ein Übermaß [1], das uns verstehen oder glauben macht, dass es das letzte Wort hat, aber wir irren uns genau an diesem Punkt, denn es hat weder das letzte Wort, noch überwiegt in diesem Leben das Geheimnis des Bösen. Unser aller Erfahrung ist es, dass wir neben dem Bösen auch die Gegenwart des Guten wahrnehmen können. Von so viel Gutem! Vielleicht ist die tiefere Frage, die wir uns stellen müssten, nicht: “Warum das Böse?” sondern “Warum das Gute?”, und wir sollten zum Guten Stellung beziehen, um seine Gegenwart in der Welt offen zu bekunden, in unserer Umgebung, um es zu erkennen, um seine Offensichtlichkeit zu bestätigen, bzw. wir müssten auch selbst unsere Unfähigkeit eingestehen, aus dem auszubrechen, was unser Leben tagtäglich gefangen nimmt, um uns dem Guten zuzuwenden, das existiert und nicht wahrgenommen wird. 2.- WEM VERDANKEN WIR SO VIEL GUTES? “Das Ausmaß des Bösen misst sich an der Macht seines Gegenmittels” [2]. Das Gegenmittel zum Bösen ist kein anderes als die UNSCHULD [3], die des Kindes und die des Mannes, der am Kreuz sterben wird, und mit ihm derjenige Verantwortung für das Böse übernimmt, der es nicht begangen hat, der reine Güte ist. Dies wird für das Böse selbst eine unerträgliche Herausforderung, denn der Unschuldige, der niemandem schadet, der nie das Böse mit Bösem erwidert, besitzt in seiner Unschuld die endgültige Siegeskraft über das Böse. Wir verdanken all das viele Gute, das es in der Welt gibt, nicht irgendeiner Unschuld, sondern einer UNSCHULDIGEN LIEBE. Gott, der unser Schreien gehört hat [4] und sich vergegenwärtigte, wie er es seit jeher mit barmherziger und zärtlicher Liebe getan hat, besitzt eine Macht über das Böse, das uns quält, aber seine Macht äußert sich über die radikalste Wahrheit: die ihm Eigene, seine eigene Unschuld, die unseren Schmerz und unser Leiden auf sich nimmt [5]. Die Menschwerdung ist Gottes Umarmung unserer menschlichen Natur, die unter dem Stachel des Bösen leidet, aber sie ist auch der Todesstoß für das Böse: Die Unschuld des menschgewordenen Gottes für unsere Erlösung wird zum Stachel gegen das Böse. 3.- DEM WIR SO VIEL GUTES VERDANKEN. Lasst uns also den anbeten, dem wir so viel Gutes verdanken, der gegenwärtig wurde als wir keinen Beschützer hatten, der unsere Schuld bzw. unsere schwache Natur auf sich genommen hat bis hin zur Erwählung einer Krippe als Ruhestätte, der uns keinerlei Schaden zufügen kann, weil er wehrlos zu uns kommt, in Windeln gewickelt, neugeboren, in den Armen Marias, seiner Mutter, und Josefs. Unsere Welt, ohne Schuld und ohne Entschuldigung, oder ganz im Gegenteil, gequält von Schuld ohne Verteidiger, oder von Schuld als ewiger, zermürbender Bestrafung, sehnt sich nach dieser Befreiung, die durch die Unschuld Jesu zu uns kommt, heute als Kind in Betlehem. Unsere Welt, im fortwährenden Spannungsfeld der in ihr wirkenden Kräfte, die auf unsere Zerrissenheit abzielen und bestrebt sind, unsere Sehnsucht nach Versöhnung und Vergebung aus dem Weg zu räumen, findet in der göttlichen Unschuld des Neugeborenen den Heiligen Weg, auf dem sie dem Frieden entgegengehen kann. Unsere Welt, heimgesucht von Angst, Hoffnungslosigkeit, Einsamkeit und Egoismus, wird nur durch diese liebende Unschuld gerettet, die die ursprüngliche Schönheit des göttlichen Plans für die Schöpfung wieder herstellt. Nur der Unschuldige kann Vergebung schenken und die endgültige Versöhnung erzielen, denn nur wer ohne Sünde ist, kann dem Schuldigen vergeben. Deshalb liegt in Ihm, in Jesus, unsere Hoffnung auf Vergebung, Versöhnung und Frieden. Vor Ihm, dem wir so viel Gutes verdanken, das wir alle jeden Tag, im Laufe unseres ganzen Lebens erfahren, möchten wir uns niederwerfen und Dank sagen, seinen Namen loben, Ihn ohne Unterlass preisen, Ihn anbeten. Vor Ihm möchten wir von seiner Unschuld lernen und uns an ihr festhalten, um gerettet zu werden durch die Umarmung seiner grenzenlosen Güte. Wir wünschen uns, dass sich eine Welle wahrer Liebe über unsere Welt erstreckt, die im Verborgensten unseres Herzens beginnt und das Antlitz der Erde bedeckt bis hin zur Möglichkeit einer Neugeburt, einer Neuheit in der Liebe und Güte, die uns der bringt, der keinem schadet. Mögen unsere Wünsche nahe dieses Feuers der unschuldigen Liebe brennen und mögen sich die harten Gesteine unseres Herzens, unserer menschlichen Beziehungen, unserer sozialen Strukturen erweichen, damit die Welle des Bösen ein Ende findet und besiegt werde durch den Wind, die sanfte Brise des Guten, das Jesus von Nazareth auf die Erde gebracht hat. Frohe Weihnachten 2017! Hermanas Agustinas, OSA Monasterio de la Conversión, Sotillo de la Adrada (Ávila), SpanienMonasterio de la Encarnación, Pueblo Libre (Lima), Peru [1] Adolphe Gesché spricht in seinem Werk Dios para pensar von einem Übermaß in der Erfahrung des Bösen, das dessen Beziehung Gott gegenüber rechtfertigt.
[2] Pavel Evdokimov, L’amour fou de Dieu. [3] Der Begriff Unschuld bezeichnet die Abwesenheit oder Erlassung von Fehlverhalten oder Schuld. Im juristischen Sinne ist die Unschuld der Zustand dessen, der nicht für schuldig erklärt wurde. Zwei griechische Wörter, ákakos, “ohne Böses”, und ádolos, “ohne Irreführung”, drücken die Bedeutung des lateinischen Begriffs innocens, “unfähig, Schaden zuzufügen” aus. Àkakos ist der, der ohne Bosheit ist, und deshalb nicht irreführt. [4] Siehe Ex 6,5. [5] "Wo ist Gott?“ Elie Wiesel erwiderte diese Frage in seiner Trilogie der Nacht mit der paradoxesten aller Antworten: „ Dort - dort hängt er, am Galgen …“ (in dem Kind, das vor seinen Augen erhängt wurde) ¡ Feliz Navidad ! |
Carta de
|
Fuente RSS
